private consulting
Cégérték számítás
A vállalkozás valós értékének meghatározása a jövőbeni döntések szolgálatában.
Hogyan történik a cégérték számítás?
Értékképzési technikák
A Diszkontált cash-flow (DCF) számítás megmutatja a befektetés várható megtérülését és azt, hogy a következő években a tulajdonos milyen osztalékra számíthat. A DCF módszernél az előre jelzett jövőbeni pénzáramlás eredményét diszkontáljuk jelen időpontra, így a vállalat pénzáramlásának a nettó jelenértékét határozzuk meg - a jelzett időintervallum végén maradványértéket is képzünk, amely értéket szintén diszkontálunk az értékelés időpontjára, és ezek összegeként kapjuk meg a vállalat értékét.
A Nettó eszközalapú érték (Net Asset Value) módszer alapján, a vállalat összes eszközének piaci értékéből levonjuk a kötelezettségeket, így kapjuk meg a vállalat értékét. A nettó eszköz értékelő metodika leginkább olyan üzleteknél alkalmazható, ahol az érték az eszközökben (vagyonban) rejlik, például ingatlanokban, egyéb speciális gépekben és nem a vállalat operatív tevékenységében. Digitális világunkban ennél a módszernél kiemelten kell kezelni az immateriális vagyonelemek újraértékelését, ilyenek a márka, know-how és vagyoni értékű jogok. Ez a nettó eszköz megközelítés hasznos a relatíve kockázatos üzletek értékelésnél.
Összehasonlító elemzés (EV/EBITDA) megmutatja, hogy az adott piacon milyen áron cserélnek gazdát hasonló vállalatok. Az EV/EBITDA számítási módszert más hasonló cégekkel való összehasonlításra használják, leginkább az iparági benchmarkok megértéséhez. Az iparági átlagok segíthetnek a vállalat helyzetének megítélésében. Ez a fajta értékképzés a KKV szektornál kevésbé releváns, mivel hazánk piaca kicsi és a hiányzó statisztikák miatt nehéz hozzáférni az eladott cégek tényleges adataihoz. Fontos hangsúlyozni, hogy az iparágak aktuális EBITDA szorzóit elsősorban a nemzetközi pénzügyi intézmények, vagy tanácsadó cégek biztosítják. Általában limitált szakági területekre közölnek adatot és többségében nagyvállalati szektorok (tőzsdei) adataiból képzik. Ezen EBITDA szorzók alkalmazása a hazai gazdasági, piaci és jogi környezetre csak korlátozott mértékben használhatók. A nemzetközi EBITDA szorzók hazai kontextusban elsősorban a nagyvállalatokra, illetve a határon átívelő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra alkalmazhatók.
Újra beszerzési érték megmutatja, hogy mennyibe kerülne a cég, ha most kellene felépíteni. Az újra beszerzési költség, a vállalatban használt eszközökhöz hasonló eszközök beszerzési költségét és ugyanannak a fejlettségi szint eléréséhez szükséges egyéb költségeket tartalmazza. Az újra beszerzési költség módszer leginkább felvásárlás esetén használandó, mivel számszerűsíti a költségeket és feltárja az ár/érték kockázatokat.
Használt módszerek
Az értékképzésem nemzetközi sztenderdek alapján segít eligazodni. A cég elemzése sok mindenre kiterjedhet, de minden vállalat értéke csak pár értékvezérlőn nyugszik, ami minden cégnél más és más. Pontos elemzői tisztánlátással választom ki ezeket az inputokat a részadatok összességéből. Banki hitelezésnél, külön figyelmet fordítok a finanszírozó szakmai elvárásaira.
A vállalat értéke több dimenzióban is értelmezhető, még akkor is, ha ugyanannak az érintettnek szempontjából vizsgálódunk, mivel a különböző értékelési technikák más és más területre fektetik a hangsúlyt.
A számításnak figyelembe kell vennie a cég jövedelemtermelő képességét, a cégfejlődést, a vagyontárgyakat és a vagyonelemeket, továbbá a külső hatások eredményeként bekövetkező értékváltozásokat.
Szakmai szemszögből fontos a mátrix alapú értékképzés, mivel a számításnak az összes dimenziót figyelembe kell vennie: cash-flowt, pénzügyi történetet, eszközértéket, tárgyi eszközök állapotát, versenyképes piaci jelenlétet és a vizsgált társaság ipari-gazdasági pozícióját. Az értékelésünk DCF hozam (eredmény), eszköz (vagyon) és EV/EBITDA alapú számításokat tartalmaz, melyek meglehetős biztonsággal tudják megállapítani a cég, vagy tulajdonrész reális értékét.
Eszköz alapú cégértékelés módszerénél a vállalat értéke egy bizonyos időpontban meglévő vagyon (eszközök, illetve források) alapján kerül meghatározásra. A diszkontált cash-flow (DCF) módszer, a vállalatérték becslésekor a tőkebefektetők által elvárt megtérülés mértékét, a jövőben termelődő szabadon felhasználható pénzvagyon tükrében vizsgálja. Az EBITDA iparági szorzóval képzett értékkel, a vállalat üzleti folyamatait lehet összehasonlítani más, hasonló tevékenységi körben működő vagy vezető piaci szerepet betöltő vállalatokkal. Ez a módszer lehetővé teszi a cég pénzügyi teljesítményének és értékelésének objektív összevetését az iparági átlagokkal, figyelembe véve az adott szektor jellemzőit és piaci dinamikáit.
Üzletrész értékszámítás
Ha részvénytranzakcióval, vagy tulajdonrész elszámolással kapcsolatban nehézsége adódik, akkor nemzetközi sztenderdek alapján segítünk eligazodni. A tulajdonrész értékének meghatározása általában a cég értékéből indul ki és annak diszkontáláséval képezhető. A tulajdonrész értékének végeredményét sok tényező befolyásolhatja és annak eredménye nem feltétlenül aránylik a cég jenértékéhez.
A tulajdonrész értékét jelentősen befolyásolhatja, hogy a magánvállalaton belül a résztulajdonos milyen mértékű érdekeltséggel rendelkezik. Fontos, hogy mekkora tulajdonrészt birtokol, milyen szintű döntéssel bír az alapító okirat, vagy egyéb belső szabályzatok szerint. A végső értéket az is módosíthatja, ha a tulajdonrész értékesítője a cég irányításában és menedzsmentjében részt vett és jelentős befolyással volt a pénzügyi és személyi döntésekre. Ezen kívül rengeteg egyéb körülmény is alakíthatja a tulajdonrész értékét, például ha a kapcsolati rendszere piacmeghatározó.
A tulajdonrész értékképzésére nincsenek lefektetve egzakt szabályok, bizonyos helyzetekben akár a kisebbségi érdekeltségnek is lehet jelentős stratégiai értéke, ebben az esetben a kisebbségi érdekeltség lényegesen nagyobb értékkel bírhat az arányosított cégértékhez képest. Azt le kell szögezni, ha egy kisebbségi tulajdonrész nem rendelkezik extra értékbefolyásoló körülménnyel és minimális a piaci kereslete, akkor az jelentősen aláértékelődhet a cégérték arányosításához képest.
A részvények értékének három fő értékelési technikája van, melyek tükrözhetik a magáncégek részvényértékét, ez az osztalékalap, a keresletalap és az eszközalap számítás. Az értékbefolyás mértéke számos jogi és gazdasági tényezőtől függ, ez társaságokként jelentősen eltérhet. A részvények piacképessége is fontos szerepet játszik az értékelésben. A részvényekhez akár kapcsolódhatnak osztalékjogok, vagy tőkejogok, továbbá az is fontos értékvezérlő, ha a vállalat dokumentációkban a részvények értékesítésére korlátozási szabályok lettek kialakítva.
Cégérték számítás általánosságban
Az ingyenes vagy ”kedvező” árú könyvvitel alapú cégérték számítások komoly problémákat okozhatnak, mivel a végső érték kialakításához szükséges mélyreható elemzések elmaradnak, ami nélkül valós cégérték nem alakítható ki. Az ilyen értékszámítások nem veszik figyelembe a vállalat valós vagyoni hátterét, elfogadják a vagyontárgyak számviteli szemszögből értékcsökkentett értékét (ezen nyilvántartások nem piaci értéket mutathatnak, lásd ingatlanok). Kockázatosak azok az értékelések, amelyek egyetlen módszerre támaszkodnak és nincsenek újraértékelve egyenként a vizsgált társaság vagyonelemei, így átvilágítás nélkül elfogadásra kerülnek a nyilvántartott értékek.
A vállaltok életében jelentős értéktöbblettel bírhatnak vagyontárgyaik: ingatlanok, termelőeszközök, gépjárművek, stb. Az immateriális vagyoneszközök jelentős szerepet játszanak a modern vállalatok működésében és bevételeik biztosításában. Ezeket a speciális vagyonelemeket gyakran nem megfelelően kezelik (például rosszul, vagy egyáltalán nem tüntetik fel a számviteli nyilvántartásban). Ilyen immateriális vagyonelemek: piaci szerződések, web shop, online termék, bérleti jog, bányajog, szellemi vagyon, projektterv, stb. Ezen eszközök értékbecslése elengedhetetlen a cégérték számításánál.
A KKV típusú vállalkozásoknál használt módszerek megnevezése alapvetően Eszköz alapú értékelés (cégvagyon) és DCF hozam típusú értékszámítás (megtérülés és jövedelemtermelő képességen alapuló értékelés). Az EBITDA-alapú értékelés különösen hasznos a vállalat működési hatékonyságának, nyereségességének és versenyképességének mérésében, ezáltal támogatva a stratégiai döntéshozatalt és a befektetői kommunikációt.
A vagyonalapú cégértékelési módszerrel a vállalat értékét bizonyos időpontban meglévő materiális és immateriális vagyonelemek, illetve források, kintlévőségek és tartozások alapján kerül meghatározása.
A diszkontált cash-flow (DCF) hozammódszer a vállalatérték becslésekor a tőkebefektetők által elvárt megtérülés mértékét, a jövőben termelődő, szabadon felhasználható pénzvagyon tükrében vizsgálja. Legnagyobb előnye, hogy a korábbi módszerektől eltérően a pénz időértékét is figyelembe veszi, tehát a vállalkozás értéke a jövőben várható pénzáramlásoktól, illetve ezek kockázatától is függ, ugyanis múltbéli adatokra épül és meghatározott növekedési ütemmel számol.
Az EBITDA fontos mutató a vállalatértékelés során, mivel lehetővé teszi az operatív jövedelmezőség összehasonlítását anélkül, hogy figyelembe vennénk a finanszírozási és adózási struktúrák hatásait. Ezáltal tisztább képet nyújt a vállalat működéséről, mivel kiszűri a nem operatív tételeket, például az értékcsökkentő tényezőket és az adókat.