private consulting
Cégérték
Értékképzési technikák:
A Diszkontált cash-flow (DCF) számítás megmutatja a befektetés várható megtérülését és azt, hogy a következő években a tulajdonos milyen osztalékra számíthat. A DCF módszernél az előre jelzett jövőbeni pénzáramlás eredményét diszkontáljuk jelen időpontra, így a vállalat pénzáramlásának a nettó jelenértékét határozzuk meg - a jelzett időintervallum végén maradványértéket is képzünk, amely értéket szintén diszkontálunk az értékelés időpontjára, és ezek összegeként kapjuk meg a vállalat értékét.
A Nettó eszközalapú érték (Net Asset Value) módszer alapján, a vállalat összes eszközének piaci értékéből levonjuk a kötelezettségeket, így kapjuk meg a vállalat értékét. A nettó eszköz értékelő metodika leginkább olyan üzleteknél alkalmazható, ahol az érték az eszközökben (vagyonban) rejlik, például ingatlanokban, egyéb speciális gépekben és nem a vállalat operatív tevékenységében. Digitális világunkban ennél a módszernél kiemelten kell kezelni az immateriális vagyonelemek újraértékelését, ilyenek a márka, know-how és vagyoni értékű jogok. Ez a nettó eszköz megközelítés hasznos a relatíve kockázatos üzletek értékelésnél.
Összehasonlító elemzés (EV/EBITDA) megmutatja, hogy az adott piacon milyen áron cserélnek gazdát hasonló vállalatok. Az EV/EBITDA számítási módszert más hasonló cégekkel való összehasonlításra használják, leginkább az iparági benchmarkok megértéséhez. Az iparági átlagok segíthetnek a vállalat helyzetének megítélésében. Ez a fajta értékképzés a KKV szektornál kevésbé releváns, mivel hazánk piaca kicsi és a hiányzó statisztikák miatt nehéz hozzáférni az eladott cégek tényleges adataihoz. Fontos kiemelni, hogy az iparágak naprakész EBITDA szorzóit leginkább a nemzetközi pénzügyi intézetek, vagy tanácsadó cégek biztosítják (leginkább tőzsdei adataiból képzik), így a hazai gazdasági viszonyokra ezek csak részben illeszthetők.
Újra beszerzési érték megmutatja, hogy mennyibe kerülne a cég, ha most kellene felépíteni. Az újra beszerzési költség, a vállalatban használt eszközökhöz hasonló eszközök beszerzési költségét és ugyanannak a fejlettségi szint eléréséhez szükséges egyéb költségeket tartalmazza. Az újra beszerzési költség módszer leginkább felvásárlás esetén használandó, mivel számszerűsíti a költségeket és feltárja az ár/érték kockázatokat.
Használt módszerek
Az értékképzésem nemzetközi sztenderdek alapján segít eligazodni. A cég elemzése sok mindenre kiterjedhet, de minden vállalat értéke csak pár értékvezérlőn nyugszik, ami minden cégnél más és más. Pontos elemzői tisztánlátással választom ki ezeket az inputokat a részadatok összességéből. Banki hitelezésnél, külön figyelmet fordítok a finanszírozó szakmai elvárásaira.
A vállalat értéke több dimenzióban is értelmezhető, még akkor is, ha ugyanannak az érintettnek szempontjából vizsgálódunk, mivel a különböző értékelési technikák más és más területre fektetik a hangsúlyt.
A számításnak figyelembe kell vennie a cég jövedelemtermelő képességét, a cégfejlődést, a vagyontárgyakat és a vagyonelemeket, továbbá a külső hatások eredményeként bekövetkező értékváltozásokat.
Szakmai szemszögből fontos a mátrix alapú értékképzés, mivel a számításnak az összes dimenziót figyelembe kell vennie: cash-flowt, pénzügyi történetet, eszközértéket, tárgyi eszközök állapotát, versenyképes piaci jelenlétet és a vizsgált társaság ipari-gazdasági pozícióját.
Eszköz alapú cégértékelés módszerénél a vállalat értéke egy bizonyos időpontban meglévő vagyon (eszközök, illetve források) alapján kerül meghatározásra. A diszkontált cash-flow (DCF) módszer, a vállalatérték becslésekor a tőkebefektetők által elvárt megtérülés mértékét, a jövőben termelődő szabadon felhasználható pénzvagyon tükrében vizsgálja.
Az értékelésünk hozam (eredmény) és eszköz (vagyon) alapú számításokat tartalmaz, melyek meglehetős biztonsággal tudják megállapítani a cég, vagy tulajdonrész reális értékét. A hazai KKV-kra irreleváns értékképzéseket elhagyjuk, mivel használatuk torzíthatja a reális értéket. Természetesen igény szerint a kevésbé releváns módszereket is használjuk, például ha megbízó az EBITDA iparági szorzóval képzett érték segítségével szeretné összehasonlítani a cég üzleti folyamatait, más hasonló - vagy vezető szerepet betöltő vállaltok piaci pozíciójával.
Üzletrész értékszámítás
Ha részvénytranzakcióval, vagy tulajdonrész elszámolással kapcsolatban nehézsége adódik, akkor nemzetközi sztenderdek alapján segítünk eligazodni. A tulajdonrész értékének meghatározása általában a cég értékéből indul ki és annak diszkontáláséval képezhető. A tulajdonrész értékének végeredményét sok tényező befolyásolhatja és annak eredménye nem feltétlenül aránylik a cég jenértékéhez.
A tulajdonrész értékét jelentősen befolyásolhatja, hogy a magánvállalaton belül a résztulajdonos milyen mértékű érdekeltséggel rendelkezik. Fontos, hogy mekkora tulajdonrészt birtokol, milyen szintű döntéssel bír az alapító okirat, vagy egyéb belső szabályzatok szerint. A végső értéket az is módosíthatja, ha a tulajdonrész értékesítője a cég irányításában és menedzsmentjében részt vett és jelentős befolyással volt a pénzügyi és személyi döntésekre. Ezen kívül rengeteg egyéb körülmény is alakíthatja a tulajdonrész értékét, például ha a kapcsolati rendszere piacmeghatározó.
A tulajdonrész értékképzésére nincsenek lefektetve egzakt szabályok, bizonyos helyzetekben akár a kisebbségi érdekeltségnek is lehet jelentős stratégiai értéke, ebben az esetben a kisebbségi érdekeltség lényegesen nagyobb értékkel bírhat az arányosított cégértékhez képest. Azt le kell szögezni, ha egy kisebbségi tulajdonrész nem rendelkezik extra értékbefolyásoló körülménnyel és minimális a piaci kereslete, akkor az jelentősen aláértékelődhet a cégérték arányosításához képest.
A részvények értékének három fő értékelési technikája van, melyek tükrözhetik a magáncégek részvényértékét, ez az osztalékalap, a keresletalap és az eszközalap számítás. Az értékbefolyás mértéke számos jogi és gazdasági tényezőtől függ, ez társaságokként jelentősen eltérhet. A részvények piacképessége is fontos szerepet játszik az értékelésben. A részvényekhez akár kapcsolódhatnak osztalékjogok, vagy tőkejogok, továbbá az is fontos értékvezérlő, ha a vállalat dokumentációkban a részvények értékesítésére korlátozási szabályok lettek kialakítva.
Cégérték számítás általánosságban
Az ingyenes vagy ”kedvező” árú könyvvitel alapú cégérték számítások komoly problémákat okozhatnak, mivel a végső érték kialakításához szükséges mélyreható elemzések elmaradnak, ami nélkül valós cégérték nem alakítható ki. Az ilyen értékszámítások nem veszik figyelembe a vállalat valós vagyoni hátterét, elfogadják a vagyontárgyak számviteli szemszögből értékcsökkentett értékét (ezen nyilvántartások nem piaci értéket mutathatnak, lásd ingatlanok). Kockázatosak azok az értékelések, amelyek egyetlen módszerre támaszkodnak és nincsenek újraértékelve egyenként a vizsgált társaság vagyonelemei, így átvilágítás nélkül elfogadásra kerülnek a nyilvántartott értékek.
A vállaltok életében jelentős értéktöbblettel bírhatnak vagyontárgyaik: ingatlanok, termelőeszközök, gépjárművek, stb. Az immateriális vagyoneszközök jelentős szerepet játszanak a modern vállalatok működésében és bevételeik biztosításában. Ezeket a speciális vagyonelemeket gyakran nem megfelelően kezelik (például rosszul, vagy egyáltalán nem tüntetik fel a számviteli nyilvántartásban). Ilyen immateriális vagyonelemek: piaci szerződések, web shop, online termék, bérleti jog, bányajog, szellemi vagyon, projektterv, stb. Ezen eszközök értékbecslése elengedhetetlen a cégérték számításánál.
A KKV típusú vállalkozásoknál használt módszerek megnevezése alapvetően Eszköz alapú értékelés (cégvagyon) és DCF hozam típusú értékszámítás (megtérülés és jövedelemtermelő képességen alapuló értékelés).
A vagyonalapú cégértékelési módszerrel a vállalat értékét bizonyos időpontban meglévő materiális és immateriális vagyonelemek, illetve források, kintlévőségek és tartozások alapján kerül meghatározása.
A diszkontált cash-flow (DCF) hozammódszer a vállalatérték becslésekor a tőkebefektetők által elvárt megtérülés mértékét, a jövőben termelődő, szabadon felhasználható pénzvagyon tükrében vizsgálja. Legnagyobb előnye, hogy a korábbi módszerektől eltérően a pénz időértékét is figyelembe veszi, tehát a vállalkozás értéke a jövőben várható pénzáramlásoktól, illetve ezek kockázatától is függ, ugyanis múltbéli adatokra épül és meghatározott növekedési ütemmel számol.