private consulting
Cégérték
Értékképzési technikák:
A Diszkontált cash-flow (DCF) számítás megmutatja a befektetés várható megtérülését és azt, hogy a következÅ‘ években a tulajdonos milyen osztalékra számíthat. A DCF módszernél az elÅ‘re jelzett jövÅ‘beni pénzáramlás eredményét diszkontáljuk jelen idÅ‘pontra, így a vállalat pénzáramlásának a nettó jelenértékét határozzuk meg - a jelzett idÅ‘intervallum végén maradványértéket is képzünk, amely értéket szintén diszkontálunk az értékelés idÅ‘pontjára, és ezek összegeként kapjuk meg a vállalat értékét.
A Nettó eszközalapú érték (Net Asset Value) módszer alapján, a vállalat összes eszközének piaci értékébÅ‘l levonjuk a kötelezettségeket, így kapjuk meg a vállalat értékét. A nettó eszköz értékelÅ‘ metodika leginkább olyan üzleteknél alkalmazható, ahol az érték az eszközökben (vagyonban) rejlik, például ingatlanokban, egyéb speciális gépekben és nem a vállalat operatív tevékenységében. Digitális világunkban ennél a módszernél kiemelten kell kezelni az immateriális vagyonelemek újraértékelését, ilyenek a márka, know-how és vagyoni értékű jogok. Ez a nettó eszköz megközelítés hasznos a relatíve kockázatos üzletek értékelésnél.
Összehasonlító elemzés (EV/EBITDA) megmutatja, hogy az adott piacon milyen áron cserélnek gazdát hasonló vállalatok. Az EV/EBITDA számítási módszert más hasonló cégekkel való összehasonlításra használják, leginkább az iparági benchmarkok megértéséhez. Az iparági átlagok segíthetnek a vállalat helyzetének megítélésében. Ez a fajta értékképzés a KKV szektornál kevésbé releváns, mivel hazánk piaca kicsi és a hiányzó statisztikák miatt nehéz hozzáférni az eladott cégek tényleges adataihoz. Fontos kiemelni, hogy az iparágak naprakész EBITDA szorzóit leginkább a nemzetközi pénzügyi intézetek, vagy tanácsadó cégek biztosítják (leginkább tÅ‘zsdei adataiból képzik), így a hazai gazdasági viszonyokra ezek csak részben illeszthetÅ‘k.
Újra beszerzési érték megmutatja, hogy mennyibe kerülne a cég, ha most kellene felépíteni. Az újra beszerzési költség, a vállalatban használt eszközökhöz hasonló eszközök beszerzési költségét és ugyanannak a fejlettségi szint eléréséhez szükséges egyéb költségeket tartalmazza. Az újra beszerzési költség módszer leginkább felvásárlás esetén használandó, mivel számszerűsíti a költségeket és feltárja az ár/érték kockázatokat.
Használt módszerek
​
Az értékképzésem nemzetközi sztenderdek alapján segít eligazodni. A cég elemzése sok mindenre kiterjedhet, de minden vállalat értéke csak pár értékvezérlÅ‘n nyugszik, ami minden cégnél más és más. Pontos elemzÅ‘i tisztánlátással választom ki ezeket az inputokat a részadatok összességébÅ‘l. Banki hitelezésnél, külön figyelmet fordítok a finanszírozó szakmai elvárásaira.
​
A vállalat értéke több dimenzióban is értelmezhetÅ‘, még akkor is, ha ugyanannak az érintettnek szempontjából vizsgálódunk, mivel a különbözÅ‘ értékelési technikák más és más területre fektetik a hangsúlyt.
​
A számításnak figyelembe kell vennie a cég jövedelemtermelÅ‘ képességét, a cégfejlÅ‘dést, a vagyontárgyakat és a vagyonelemeket, továbbá a külsÅ‘ hatások eredményeként bekövetkezÅ‘ értékváltozásokat.
​
Szakmai szemszögbÅ‘l fontos a mátrix alapú értékképzés, mivel a számításnak az összes dimenziót figyelembe kell vennie: cash-flowt, pénzügyi történetet, eszközértéket, tárgyi eszközök állapotát, versenyképes piaci jelenlétet és a vizsgált társaság ipari-gazdasági pozícióját.
​
Eszköz alapú cégértékelés módszerénél a vállalat értéke egy bizonyos idÅ‘pontban meglévÅ‘ vagyon (eszközök, illetve források) alapján kerül meghatározásra. A diszkontált cash-flow (DCF) módszer, a vállalatérték becslésekor a tÅ‘kebefektetÅ‘k által elvárt megtérülés mértékét, a jövÅ‘ben termelÅ‘dÅ‘ szabadon felhasználható pénzvagyon tükrében vizsgálja.
​
Az értékelésünk hozam (eredmény) és eszköz (vagyon) alapú számításokat tartalmaz, melyek meglehetÅ‘s biztonsággal tudják megállapítani a cég, vagy tulajdonrész reális értékét. A hazai KKV-kra irreleváns értékképzéseket elhagyjuk, mivel használatuk torzíthatja a reális értéket. Természetesen igény szerint a kevésbé releváns módszereket is használjuk, például ha megbízó az EBITDA iparági szorzóval képzett érték segítségével szeretné összehasonlítani a cég üzleti folyamatait, más hasonló - vagy vezetÅ‘ szerepet betöltÅ‘ vállaltok piaci pozíciójával.
Üzletrész értékszámítás
​​
Ha részvénytranzakcióval, vagy tulajdonrész elszámolással kapcsolatban nehézsége adódik, akkor nemzetközi sztenderdek alapján segítünk eligazodni. A tulajdonrész értékének meghatározása általában a cég értékébÅ‘l indul ki és annak diszkontáláséval képezhetÅ‘. A tulajdonrész értékének végeredményét sok tényezÅ‘ befolyásolhatja és annak eredménye nem feltétlenül aránylik a cég jenértékéhez.
​
A tulajdonrész értékét jelentÅ‘sen befolyásolhatja, hogy a magánvállalaton belül a résztulajdonos milyen mértékű érdekeltséggel rendelkezik. Fontos, hogy mekkora tulajdonrészt birtokol, milyen szintű döntéssel bír az alapító okirat, vagy egyéb belsÅ‘ szabályzatok szerint. A végsÅ‘ értéket az is módosíthatja, ha a tulajdonrész értékesítÅ‘je a cég irányításában és menedzsmentjében részt vett és jelentÅ‘s befolyással volt a pénzügyi és személyi döntésekre. Ezen kívül rengeteg egyéb körülmény is alakíthatja a tulajdonrész értékét, például ha a kapcsolati rendszere piacmeghatározó.
​
A tulajdonrész értékképzésére nincsenek lefektetve egzakt szabályok, bizonyos helyzetekben akár a kisebbségi érdekeltségnek is lehet jelentÅ‘s stratégiai értéke, ebben az esetben a kisebbségi érdekeltség lényegesen nagyobb értékkel bírhat az arányosított cégértékhez képest. Azt le kell szögezni, ha egy kisebbségi tulajdonrész nem rendelkezik extra értékbefolyásoló körülménnyel és minimális a piaci kereslete, akkor az jelentÅ‘sen aláértékelÅ‘dhet a cégérték arányosításához képest.
​
A részvények értékének három fÅ‘ értékelési technikája van, melyek tükrözhetik a magáncégek részvényértékét, ez az osztalékalap, a keresletalap és az eszközalap számítás. Az értékbefolyás mértéke számos jogi és gazdasági tényezÅ‘tÅ‘l függ, ez társaságokként jelentÅ‘sen eltérhet. A részvények piacképessége is fontos szerepet játszik az értékelésben. A részvényekhez akár kapcsolódhatnak osztalékjogok, vagy tÅ‘kejogok, továbbá az is fontos értékvezérlÅ‘, ha a vállalat dokumentációkban a részvények értékesítésére korlátozási szabályok lettek kialakítva.
Cégérték számítás általánosságban
​
Az ingyenes vagy ”kedvezÅ‘” árú könyvvitel alapú cégérték számítások komoly problémákat okozhatnak, mivel a végsÅ‘ érték kialakításához szükséges mélyreható elemzések elmaradnak, ami nélkül valós cégérték nem alakítható ki. Az ilyen értékszámítások nem veszik figyelembe a vállalat valós vagyoni hátterét, elfogadják a vagyontárgyak számviteli szemszögbÅ‘l értékcsökkentett értékét (ezen nyilvántartások nem piaci értéket mutathatnak, lásd ingatlanok). Kockázatosak azok az értékelések, amelyek egyetlen módszerre támaszkodnak és nincsenek újraértékelve egyenként a vizsgált társaság vagyonelemei, így átvilágítás nélkül elfogadásra kerülnek a nyilvántartott értékek.
​
A vállaltok életében jelentÅ‘s értéktöbblettel bírhatnak vagyontárgyaik: ingatlanok, termelÅ‘eszközök, gépjárművek, stb. Az immateriális vagyoneszközök jelentÅ‘s szerepet játszanak a modern vállalatok működésében és bevételeik biztosításában. Ezeket a speciális vagyonelemeket gyakran nem megfelelÅ‘en kezelik (például rosszul, vagy egyáltalán nem tüntetik fel a számviteli nyilvántartásban). Ilyen immateriális vagyonelemek: piaci szerzÅ‘dések, web shop, online termék, bérleti jog, bányajog, szellemi vagyon, projektterv, stb. Ezen eszközök értékbecslése elengedhetetlen a cégérték számításánál.
A KKV típusú vállalkozásoknál használt módszerek megnevezése alapvetÅ‘en Eszköz alapú értékelés (cégvagyon) és DCF hozam típusú értékszámítás (megtérülés és jövedelemtermelÅ‘ képességen alapuló értékelés).
​
A vagyonalapú cégértékelési módszerrel a vállalat értékét bizonyos idÅ‘pontban meglévÅ‘ materiális és immateriális vagyonelemek, illetve források, kintlévÅ‘ségek és tartozások alapján kerül meghatározása.
​
A diszkontált cash-flow (DCF) hozammódszer a vállalatérték becslésekor a tÅ‘kebefektetÅ‘k által elvárt megtérülés mértékét, a jövÅ‘ben termelÅ‘dÅ‘, szabadon felhasználható pénzvagyon tükrében vizsgálja. Legnagyobb elÅ‘nye, hogy a korábbi módszerektÅ‘l eltérÅ‘en a pénz idÅ‘értékét is figyelembe veszi, tehát a vállalkozás értéke a jövÅ‘ben várható pénzáramlásoktól, illetve ezek kockázatától is függ, ugyanis múltbéli adatokra épül és meghatározott növekedési ütemmel számol.